Szerettel köszönti Önt Pákozdi Sándor
/Kedves látogatok. A weblap most indult. Jelenleg szerkesztés alatt van.Ezért megkérek minden tisztelt látogatotot,hogy teljesség igénye nélkül böngészen,olvasson és nézelödjön.Esetleges észrevételeiket,javaslatikat az oldal menűknél az "elérhetőségeim" menű pontoknál találja meg.
Amit rólam lehet tudni:
Születési adatok:
1953 nov.16 Tata
Ahol élek (2010):/szerk.alatt/
Születésem óta Oroszlányban lakom,ugyan abban a házban,ugyanazon lakásban és ráadásképp még azon szobában kelek és fekszem le mint ahol boldog gyermek koromat töltöttem.
Gyermek évek: /szerk.alatt/
Fiatal éveim:/szerk.alatt/
És a többi amit ellehet mesélni:/szerk.alatt/
Egy kis önéletrajz a szakmai munkásságomról és más egyebekről: Első munkahelyem: Oroszlányi Szénbányák Vállat,Központi Gépjavító Üzem, motortekercselő részleg. Munkakör: Elektrolakatos > motorfejelő. Csak érdekesség képen: havi fizetésem egyezerötszáz forint volt! Második munkahelyem: A bánya: -----Hát aki még nem járt földalatti bányában az el sem tudja képzelni,hogyan is néz az ki. Egy külső szemlélő annyit tud róla, hogy nincsenek rajta ablakok. Meg hát borzalmas koszosak a munka végeztével az emberek. Ja és tele vannak aggatva mindenféle dolgokkal.------- ÄMár tizenöt éves koromban, hivatalosan azaz ipari tanuló képen jártam ill. dolgoztam a bányában. Jelenesetben az Oroszlányi Szénbányák Vállalat XVII # aknaüzemében, későbbiek folyamán szintén az oroszlányi szénbányák különböző bányaüzemeiben tanonckodtam. / XVI-os #; XXI-es #; XXIII-as # /.Majd a sikeres
Szerencse fel, szerencse le; Bányász himnusz: A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő "Aki a párját keresi" című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a XIX. sz. eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: "Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her..." (Selmec 1837). Valószínűleg "A bányarém" című regényes daljáték (Szerdahelyi-Vachot 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája 1880 körül alakulhatott ki. Nem tudjuk, hogy mikor fordították szlovákra, de ma a felvidáki bányászok is himnuszként éneklik.
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!
szakmunkás vizsga letétele után, –akkor még volt becsülete a szakmunkás tanulóknak, a szakképzésnek, nem volt szégyen a kétkezi munka. Sőt, a heti iskola napok száma öt volt. Tehát vasárnap kivételével mindennap kellett menni iskolába ill. gyakorlatira Ç
Egy kis kitérővel a XVI-os bányaüzemben találtam magamat, mint földalatti villanyszerelő. Első pár évben brigádban dolgoztam. Igen „izgalmas munkakör” volt. Nem csináltunk egyebet, mint mérhetetlenül sok és különféle méretű és vastagságú és ezzel párhuzamosan fajsúlyosodó kábeleket húztunk-vontunk,cincáltunk. Szóval igazi –szak(r) munka. De mint említettem akkortájt ilyen fajta fizikai munka nem volt szégyen. Sőt! Bizony e munka fajta mellett is, sokféle oktatásban kellet részesülni.
Folyt.hamarosan
És a jelen:
Hobbim: Kerékpár, fotó-videó,számítógép,a munkám és amit megtanultam...
Amit imádok: állatokat,természetet,kirándulást, zene,az otthonomat